Akvarista10

Jó ismerkedést a halakkal kapcsolatban!!!

Gurámi

Délkelet-Ázsia, Burma, Malajzia, Thaiföld és Vietnam folyói és tavai. Fogságban kitenyésztettek más színű változatokat is. Kevesen tudják, hogy az oly népszerű aranygurámi és a márványgurámi is gyakorlatilag kék gurámi, csak a szelektív tenyésztés során színüket megváltoztatták

Testhossza 13-15 centiméter. A nagyobb állatokon az ivarokat a hátúszó alapján ismerhetjük fel. A nősténynek lekerekített, a hímnek hosszabbra nyúlt, csúcsos végű hátúszója van. Ívási időszakban a nőstények megtelnek ikrákkal, kissé "ducivá" válnak. A teljesen kifejlett hímek fonalszerű hasúszója narancssárga színű.

Az egyik legkevésbé érzékeny díszhal. Mint a legtöbb labirintushal, kedveli a magasabb vízhőmérsékletet, ás a kevéssé mozgó vizet. Kedvező körülmények között akár a tíz éves kort is megérheti. A szabad természetben ragadozó életmódot folytat, de fogságban mindenevő, bár előnyben részesíti az élő eleséget. Békés, szívós és szapora faj. Ideális társas akváriumba, tartható vitorláshalakkal és más gurámifajokkal is.

A szaporodásra készülő hímek egyes esetekben meglehetősen harciassá válhatnak. A fajtársakon kívül az idegen fajtájú halakat általában nem bántják. A legjobb, ha egy medencében csak egy hímet hagyunk. Ha a víz elég meleg a hím habfészket készít, a nőstény ebbe rakja 500-1000 ikráját. A hím párosodáskor átöleli testével a nőstényt a habfészek alatt, majd miután az ikrarakás befejeződött, a hím elüldözi a nőstényt. Ilyenkor biztosítsunk sok búvóhelyet a nősténynek, vagy távolítsuk el, mert a hím akár halálra is üldözheti. Mivel az ikrák elég olajosak és nehezek, elkezdenek lehullani, de a hím összeszedegeti és visszaköpdösi őket a habfészekbe. 24 óra múlva kelnek ki a lárvák. Kezdetben még úszóképtelenek, apjuk vigyáz rájuk. 3 napos korban elhagyják a fészket, hogy élelmet keressenek. Ekkor már elkezdhetjük őket sóféreglárvákkal etetni.

Vitorláshal

Az eredeti élőhelye Dél-Amerikában található, Amazonas és mellékfolyói, de az egyik legkedveltebb akváriumi hal is. A vadon élő változat zöldesbarna színű, testén sötét hosszanti keresztcsíkokkal. Bár rengeteg színváltozata létezik, a természetes forma a legkedveltebb. Eredeti élőhelyén is dús növények között vadászik, fogságban is tartsuk sűrű növények között.

Testhossza 12-15 centiméter. Alapszíne ezüstös, függőleges fekete csíkokkal, de ma már kitenyésztettek egyszínű és megnyúlt uszonyú változatokat is. Leggyakoribb színváltozatok: fehér, szürke füstös, fekete, márványmintás, tarka, arany.

Rendkívül békés állat. Viszonylag könnyen tartható. Tápláléka tubifex, valamint a vörös szúnyoglárva, de növényi eleséget is szívesen elfogyaszt, hisz mindenevő. Élettartamuk akár 10 év is lehet, ezalatt tekintélyes méretűre nőnek. Nagy akváriumban tartsuk őket (legalább 80-100 liter). Nyugodt halak mellé kitűnő díszhalak. Tarthatjuk rokon fajokkal, például diszkoszhalakkal, gurámikkal, vagy kevésbé élénk díszmárnákkal, harcsákkal, bölcsőszájú halakkal vagy nagyobb testű pontylazacokkal. A játékos, gyors úszású halak a kifejlett vitorláshalakat kifejezetten zavarják. Ritkán betegszenek meg, de ha diszkoszhalakkal tartjuk, megkaphatják a diszkoszokat tizedelő bakteriális betegségeket, mivel ezekre érzékenyek.A nemek megállapítása még a gyakorlott akvarista számára is nehéz. A kifejlett hímek agresszívek lehetnek. Az ivarérett egyedek fejrészén apró púp látható, a nőstények hasrésze az ívási időszakban megduzzad. Ha megfelelően nagy akváriumban tartják, a vitorláshal a társas medencében is párokat alkot és ívik. A nőstény körülbelül 3-400 ikrát rak, amit a hím megtermékenyít, majd felváltva őrzik őket. Az átlátszó ikrákat legtöbbször széles levelű növények fonákjára,lapos kövekre, vagy az akvárium üvegére helyezik. Az ivadék nevelése nehéz, sokszor még kikelés előtt féltésből maguk a szülők falják fel őket. Az ikrák hajlamosak a penészedésre. Sikeres szaporításukhoz külön medencére és nyugalomra van szükségük. Az ivadéknevelési időszakban a szülők megkergethetik az akvárium többi lakóját. Az utódok a kikelés utáni néhány napban úszásképtelenek, szüleik védelmére vannak utalva, az üvegre vagy a növényre ragaszkodva csimpaszkodnak. Nagyon apró eleséggel nevelhetjük fel őket. Tenyésztésük szakértőknek való, bár tapasztaltabb akvaristák sikerrel járhatnak. Fátyolfarkú vitorláshalat úgy neveljünk, hogy csak az egyik szülő legyen fátyolos, mert ha mindkettő az, akkor az ivadék gyakran torzult úszójú lesz vagy annyira hosszú lesz az úszója hogy akadályozza az úszásban.